TÍZ

Gavin Darklighter úgy érezte, kifordul a gyomra, amikor megérezte a sötét odúból áradó fertőző bűzt. Visszahőkölt az ajtóból, térdre rogyott, és kiokádta a Coruscanton való tartózkodása óta elfogyasztott étel utolsó morzsáit is. Gyomrának izmai ütemesen összerándultak, hogy kipumpáljanak a belsejéből mindent, ami mozdítható, de csak nem akart enyhülni a torkában érzett keserű émelygés, ami további örvendezésre késztette.

Egy gamorrea nőstény elhaló sikolya emlékeztette arra, hogy hol van, és mit keres itt. Még egy utolsót köhögött és köpött, azután rekedt hangján parancsot károgott a mögötte várakozó M-3P0 droidnak:

- Emtri, senkit ne engedj be ide! Mondd nekik, hogy egyedül is boldogulok!

Gavin a kézfejével megtörölte a száját, azután a hátát nekivetette az odú külső falának, és lassan felnyomta magát. Megint köhögött, s a teste újból görcsbe rándult, de összeszorította az öklét, és leküzdötte hányingerét. Ilyet még sosem láttam. Remélte, hogy többé nem is fog látni, de tudta, hogy erre egyre kevesebb a reménye.

Az M-3P0 droid az út túloldalára terelte a gamorrea nőstényt meg a kölykét, majd visszafordult Gavin felé. Oldalra billentette nem éppen standard fejét - egy repülőtéri kisegítő robotét használta -, és megkérdezte:

- Tehetek önért valamit, Darklighter gazda?

- Mindjárt jobban leszek, Emtri. Csak tartsd őket távol! - Gavin megint köpött egyet, igyekezett megszabadulni a keserű szájíztől. - Kérdezd meg tőle, mikor hallott utoljára a férjéről!

A droid megforgatta a fejét, és elmorogta a kérdést a gamorrea nősténynek. Amaz különös szaggatott hangjelekkel válaszolt, amit Emtri lefordított Gavinnak.

- Azt mondja, ő is, a kölyke is mindenfelé találkozott rokonokkal. A férjével utoljára komlinken beszélt. Akkor már beteg volt, de nem esett pánikba. Uram, a szavaiból arra következtetek, hogy azután megszakadt a kapcsolat közöttük.

- Értem, Emtri. Ő mennyi ideje ment el innen?

- Egy standard hónapja, uram... jóval a felszabadítás előtt.

Gavin bólintott. Ez azt jelenti, hogy a fertőzés, amit a férjétől kapott, nem jelentős, máskülönben már látható jelei volnának.

- Mondd neki, hogy menjen a bactakezelőbe, ha nem akarja, hogy a kölyke megbetegedjen.

- Már mondtam neki, uram. Arra kíváncsi, hogy Tolra fel fog-e épülni?

Gavin felsóhajtott, és ellépett a faltól.

- Mondd neki, hogy nagyon beteg. Rosszak a kilátások, de mindent elkövetünk. Azután szólj Asyrnak, hogy szükség lesz itt egy takarítóbrigádra. - Mosolyt erőltetett az arcára. - És Emtri, mondd meg Tolra feleségének, hogy helyesen cselekedett! Tolra bátor és okos, ők ketten sokak életét mentették meg.

Szavai üresen kongtak a fejében, de tudta, a gamorreának vigaszt fog nyújtani. Amit mondott, lényegében igaz volt: amikor a gamorrea észrevette, hogy megbetegedett, bezárkózott a kunyhójába, és megváltoztatta a zár kódját, nehogy bárki is bejusson hozzá. Ilyen módon tényleg sokak életét mentette meg.

Kivéve a sajátját. Gavin kinyújtotta ökölbe szorított kezének ujjait. A gamorrea a komlinken hívhatott volna segítséget. Mivel annyira még észnél volt, hogy élve befalazza magát, ebből nyilvánvalóan következik, hogy a bacta még segíthetett volna rajta. Nem kellett volna azzá válnia, amit Gavin a sötétben látott.

A pilóta tudta, hogy ezért nem egyedül a gamorreát terheli a felelősség. A bacta feketepiaci ára a csillagokat verte, és egy átlagos polgár elképzelni sem tudta, hogy számára is hozzáférhető a gyógyszer. Azok pedig, akik valamilyen módon mégis hozzájutottak, már annyira betegek voltak, hogy a terápia sem segített rajtuk. A polgárok pedig mindebből csak annyit láttak, hogy a medivac egységek lényegében halott-szállítással foglalkoznak, s hogy a kór egyre terjed és pusztítja őket.

Ezeket az embereket a tudatlanság ölte meg.

Gavin összeszedte magát, és belépett a gamorrea kunyhójába. A maró bűz megint megcsapta az orrát, de ezúttal undorító szortyogás és hörgés hangja kísérte. A helyiség alig volt nagyobb, mint a szálláshelye a főhadiszálláson - egy személy számára is szűkösnek tűnt. Két bejárata volt, amelyiken bejött, meg egy a hátsó fertályban. Az egyik sarokban egy főzőlap meg egy vizes hordó jelezte a lakás konyha részét. A fürdőalkalmatosság a másik sarokban állt.

Mindent vér borított, a padlót, a falakat, a mennyezetet. Már régen feketére száradt, s olyán benyomást keltett, mintha a szobában felrobbant volna egy árnyék. A robbanás epicentruma a hátsó fal melletti emelvény volt, amin Gavin valamit megcsillanni látott.

Szortyogó, hörgő hang hallatszott abból az irányból. Az ágyneműn elterülve feküdt egy rothadó test, aki egykor Tolra lehetett, Gavin közeledtére csodálatos módon életre kelt. Gavin látta, hogy a húsa szétrepedezett, és látni engedte a csontjait. A bőre átlátszó szürkészöld hártyává aszott, alatta látszottak a bordái, az ujjcsontjai.

A gamorrea láthatóan észlelte Gavin közeledtét, mert megmozdult. A koponya hangosan cuppogva feléje fordult, de az arc izmai nem követték. A gamorrea agyarai felhasították a száraz arcbőrt, amely továbbrepedt, és felfedte a nyak egykori izmait. A koponya most egyfajta kocsonyás pépben úszva pillantott Gavinra.

A pilóta hátán a hideg futkározott. Jóllehet tudta, hogy Tolra gyakorlatilag már halott, és a kór elemésztette a tudatát is, azért odaszólt neki:

- Megmentetted őket. Megcsináltad. Az Erő legyen veled.

Reszketve fordult meg és hagyta el a helyiséget. Letépte csizmájáról a védőfóliát, és behajította a kunyhóba. Fel sem nézett, amikor egy árnyék vetült rá.

- Meghalt.

Asyr leguggolt melléje.

- A takarítók hamarosan itt lesznek. Jól vagy?

Gavin egy percig gondolkodott, csak azután válaszolt. - Jól leszek, de borzalmasan megrémültem.

- Nem volt rá okod.

- De igen. - Hüvelykujjával a kunyhó felé bökött. - Odabent egy gamorrea fekszik, aki péppé mállott szét. Ez a kór megölte, de előbb minden lehetséges kínt végigszenvedtetett vele. Már szinte semmi nem maradt belőle, mégis lélegzik. Sokáig szenvedett, legalább egy hétig tartott nála az utolsó stádium.

A bothai megsimogatta Gavin arcát. - Küzdött a kór ellen. És ez jó.

- Igen, és hinni se mertem volna, hogy ilyen körülmények között bárki képes ilyen nemes tettre. A Zsiványok között nagyon sok halált láttam már, de egyik sem volt ennyire borzalmas. Egy éve sikoltozva elfutottam volna. Most meg csak letisztítottam a csizmámat, és várom a takarítókat. Megváltoztam, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek örülök is.

Asyr gyengéden rámosolygott.

- Erre mondják, hogy felnőttél, Gavin, és bizony ezt nem mindenki szereti. Szerintem neked a javadra vált.

Gavin nevetni akart, de köhögés lett belőle.

- Kösz, de felmerül bennem a kérdés, hogy érdemes-e folytatni, amikor az ember ilyesmit lát?!

- Folytatjuk, drágám, mert muszáj. - Asyr hangja határozottabbá vált. - A gamorreának volt annyi lelki ereje, hogy elzárkózott mások elől a megmentésük érdekében. Ez jó dolog. Te meg én azonban más küldetésben járunk. Ez a kór minket nem támad meg, ezért részt veszünk a gyógyításban. De nekünk más a feladatunk. Az, hogy az X-szárnyúinkkal felkutassuk és megsemmisítsük azokat a szörnyetegeket, akik ilyesmit tesznek. Ehhez pedig az kell, hogy az ember felnőjön. Ebbe kóstoltál most bele.

- Tudom. - Gavin megtörölte izzadó tenyerét, majd Emtri felé pillantott, aki éppen egy Emdi droiddal tárgyalt. Mellettük két alak hordozható plazmaégetőt cipelt. A droid mintát fog venni, az emberek pedig a ferrobeton félcentis mélységéig mindent fehér hamuvá égetnek.

Gavin hagyta, hogy Asyr felsegítse.

- Természetesen igazad van. Remélem, be tudjuk fejezni a küldetésünket. Mert ha nem, attól tartok, a Coruscantot földig kell rombolni, és szerintem még akkor sem szabadulunk meg a Birodalom átkától.

Azt hiszem, az embereimet még a rohamosztagosok is elképesztően hatékonynak találnák. Gravitációs járművének félhomályos belsejéből Kirtan Loor elnézte különleges ügynökeit, amint azok megközelítik az egyik ajtót. Könnyed mozgásukat jól rejtette a nehéz páncél. Egyikük könnyed természetességgel az ajtóra biggyesztett egy termittöltetet, majd elvéve társától a detonátort, a falhoz lapult.

A tölteten egy apró lámpa hármat villant, majd minden fehér tűzbe burkolózott. Az erős villanás félelmetes fény-árnyék kavalkádot varázsolt a Császári Központ utcájára. Az egyik ügynök feszítővasat merített a még lángoló ajtóba, és amikor az feltárult, három társával berontott rajta.

Odabent kék torkolattűz villant, szilánkokra hasogatva a félhomályt. Loor egy másodperc múlva már semmit nem látott. Az ajtónyílásban egy emberi alak jelent meg, feléje intett, azután visszament a házba.

Loor kiszállt. Összefogta a köpenyét, és szemébe húzta a sapkáját, hogy arca rejtve maradjon a kíváncsiskodók előtt. Határozott léptekkel haladt, de tudta, hogy csak halvány utánzata lehet Darth Vadernek. Magas, csontos alakjának köszönhetően sokan mondták róla, hogy Tarkin nagymoffra hasonlít. Noha ez az összehasonlítás tetszett neki, ellenfeleivel szemben sokkal inkább a vaderi terrort szerette volna megvalósítani.

Elhaladt az ajtóban álló két ügynök mellett, és átlépte az előtérben fekvő, nyáladzó ithoriait. Mögötte, egy rövid folyosón, a másik két katona mellett elhaladva egy kis helyiségbe ért, ami inkább emlékeztetett egy rágcsáló fészkére, mint emberi lakásra. Eleve dohos, fülledt bűzt árasztott, de ezt most lakójának rémülete újabb, fanyar illattal tetézte.

Loor lepillantott a köpcös alakra, akit egy fegyver csöve a koszos matrachoz szegezett.

- Olyan nyomorúságos az odúd, Nartlo, hogy megsajnálnálak, de akkor nem marad sajnálatom, amit a halálodra fecsérelhetek.

- Miről beszélsz? - A kis ember barna szeme majd kiguvadt a félelemtől. - Nem tudom, ki vagy. Mit csináltam?

- Az igaz, hogy engem nem ismersz, de néhány barátomnak szereztél gyógyszert. Jó magas áron adtad, de azzal indokoltad, hogy a bactapiac összeomlott. Csakhogy észrevettük, hogy a gyógyszered tisztasága 95 százalékról 75 százalékra csökkent. - Loor lassan megrázta a fejét. - A barátaim úgy érzik, hogy becsaptad őket.

- Nem, nem úgy történt. - Nartlo megpróbált felülni, de Loor pribékje a puska csövével a priccshez szegezte. - Vettem belőle mintát, de nem jött össze az üzlet és elveszítettem. Nem akartam, hogy észrevegyék, ezért nem is szóltam róla. Sajnálom.

- Ostoba vagy, ha azt hiszed, elhiszek egy olyan mesét, ami öregebb a Régi Köztársaságnál. - Loor némi haragot csempészett a hangjába, amitől áldozata felnyögött. Mivel figyeltette Nartlót, tudta, hogy a sztorija nem alaptalan. A bacta egy része odalett a sikertelen üzletkötésnél, de csak egy része. A többi egy idegen bordélyházba került, az alkalmazottak részére. Nartlo cserébe egy hétig élvezhette a szolgáltatásaikat. - Mondd, hogy nem találom a hátadon egy rodiai szívókorongjának nyomait, ha letépem rólad a trikót.

Nartlo embriópózba görbült az ágyon.

- Tartoztak nekem egy szívességgel.

- Elnyerted a kegyüket, jobban is, mint megérdemelted. - Loor odalépett hozzá, és a tarkóján megragadva a haját maga felé fordította. - Most pedig nekem teszel szívességet.

- Amit csak akarsz, bármit.

- Jól van. - Loor a pribék felé fordult, aki sakkban tartotta Nartlót. Az hátralépett, mire Nartlo megkönnyebbülten köhögött. - Azt mondtad, hogy a bactapiac összeomlott. Magyarázd ezt meg!

- A Lázadók rengeteg bactát szereztek. Nem tudom, honnan és mikor, de van nekik, mégpedig rengeteg. Csak annyit tudok, hogy a Zsiványkommandó is benne volt. Tudod, a bacta egy részét olyanoknak adtam tovább, akik az Ideiglenes Tanácsnak is szállítanak. A Tanácsban mindenki felvásárol, nem érdekes, hogy a járvány őket nem fertőzi meg.

Loor elmosolyodott a csuklyája alatt. Az Új Köztársaság kormánya olyan programokat indított be, melyek a Krytos-vírus áldozatainak megmentését célozzák meg. A készletek kimerülése azt jelentette, hogy az erre szánt bacta fertőzött egyénekhez került azzal a céllal, hogy a gyógyulásukat szolgálja. Az ő meggyógyításukkal a közegészségügyiek korlátozni tudták a kór terjedését. Mások - többnyire a fertőzetlen lakosság köréből - azt találták ki, hogy a bacta profilaktikumként alkalmazva jobban gátat vet a járványnak. A közegészségügyiek elmondták, hogy nem bizonyított a bacta hatásossága megelőző szerként való alkalmazása esetén. Ez azonban nem vetett gátat a felvásárlásnak.

Nartlo letörölte a nyálat a szája sarkából.

- Úgy látszik, van annyi bacta, hogy feketén már nem lehet eladni.

Loor a szemöldökét ráncolta.

- Lehetetlen. A bactakartellek tíz évig nem tudják megtermelni a szükséges mennyiséget.

- Lehet, uram, lehet, de odakint most az a hír járja, hogy az Új Köztársaság kormánya ura a helyzetnek.

- Ez persze hazugság, de kapóra jön. - Loor veszített daliás tartásából, hagyta, hogy köpenye zsákként lógjon róla. - Te hiszel abban, hogy létezik ez a bactakészlet?

- Azt hiszem, valamennyi tényleg van, uram. - Akkor tudj meg róla mindent.

- Nem hiszem, hogy menni fog, uram. Szigorúan őrzik.

- Az adósom vagy, kis ember. - Loor hangja megrémítette Nartlót. - Keresd meg a kapcsolataidat, és ezúttal rendes árat kínálj nekik!

- És mi van, ha nem akarnak eladni?

- Akkor mondd nekik, hogy korábbi feketepiaci tevékenységükért drágán fognak megfizetni. Ha ez sem elég, képes vagyok és hajlandó is leszek példát mutatni. - Loor a pribékje felé intett. - Ezek a fegyverek nemcsak kábítani képesek, ezt te is tudod.

Nartlo száraz nyelvével megnyalta száraz ajkát.

- Igen, uram, tudom.

- Helyes. Tudni akarom, mennyi van nekik, és mire számítanak, meddig lesz elég. Meg akarom tudni, mikor szökik fel megint az ára.

- Ezt meg tudom érteni, uram.

És az információ birtokában meg tudom állapítani, mekkora raktárépület kell a tárolásához, és miként lehet azt lerombolni. Loor elmosolyodott magában. És elterjesztem a pletykát, hogy több bacta van, mint amennyire szükség lesz. Azután pedig felfedem a valós adatokat. A szükséges és a meglévő közötti különbség azután majd nyugtalanságot szül. Mire kipattan a botrány, én megtalálom a raktárt és megsemmisítem.

- Nartlo, és deríts ki mindent a raktáraikról, a szállítási útvonalaikról, az elosztóhálózatukról! S ha már módomban áll a korlátozások ellenére bactát vásárolni, akkor már első kézből veszem meg. Ki akarom iktatni a dealereket, akik ráteszik a hasznukat.

- Nem uram, nem tesznek rá.

- Jó, jó. Örülök, hogy megértettük egymást. - Loor megint kihúzta magát. - Kíváncsian várom, mit tudsz kideríteni.

- Számíthat rám, uram - bólogatott hevesen Nartlo.

- Számítok is. Majd meglátom, nem versz-e át...

- Nem, uram - mondta a kis ember reszketve. – És uram, kíváncsi volnék...

- Igen?

- Hogyan fogok...

Loor olyan vészjóslón nevetett, amennyire csak képes volt

- Megtalálsz. Két nap múlva várom az eredményt.

- Az kevés idő.

- De addig minden perc a rendelkezésedre áll.

Loor megfordult és kilépett a szobából, a pribékjei utána. Az ajtónál őrt álló két katona is csatlakozott hozzájuk. Loor beszállt a gravitációs kocsijába, az egyik pribék a kormány mögé ült, a többi három szétszéledt az utcán.

A tehetetlenségi erő a kocsi plüsshuzatú ülésébe nyomta Loort, aki máris fogalmazni kezdte magában a jelentését Ysanne Isardnak. A hír, hogy a lázadók kezébe jutott egy nagyobb bactaszállítmány, nem fog tetszeni neki. A bactával akarta csődbe juttatni a Lázadókat, de ha a Zsiványkommandó megszerzett egy szállítmányt, ennek időpontja nem Isard elképzelése szerint fog alakulni. Haragját csak egy módon tudja enyhíteni, ha időben felkutatja és megsemmisíti a bactaraktárat.

A baj csak az, mindegy milyen gyorsan oldom meg a problémát, Isard számára az nem lesz elég gyors. Úgy tűnt számára, hogy Isard közelmúltban küldött üzenetei semmit nem veszítettek fenyegető hangnemükből, még a holoprojektor torzítása ellenére sem. Loor mindig arra számított, hogy a köztük lévő távolság enyhíti a vele szemben érzett szorongását, de ez nem így volt.

Isard természetfeletti ösztönnel tapintott rá a hibáira, mindegy milyen jelentéktelenek is voltak azok, s Loor ettől mindig kibillent magabiztos egyensúlyából.

Arra gondolt, ha beszámol neki arról, hogy megbízott egy embert a raktár felkutatásával, és előkészületeket tett annak megsemmisítésére, de a támadás célját nem árulja el időben, Isard azt fogja gondolni, csak az idejét vesztegeti, és a bactát herdálja. Elhatározta, hogy az embereinek előbb kisebb feladatokat ad, amiből meg tudja állapítani azok képességeit, és a leghatásosabban tudja majd bevetni őket a raktár ellen. Isard erre is azt mondhatja, hogy ezzel elherdálja a készletet, sokkal üdvösebb volna előbb a raktárral foglalkozni. És Isard nem követné el azt a hibát, hogy ehhez rohamosztagosok bevonását javasolja.

Kiértek a város alsó szintjeiből, és a járművük most felfelé tartott. Mellettük számtalan torony maradt el, némelyikük oly ragyogón világított, mint az imént a termitbomba, csak éppen nem volt annyira veszélyes. Elcsodálkozott, hogy milyen sok ember és idegen lakik ezekben a tornyokban, akik megkönnyebbülnek a hírre, miszerint a Krytos-járvány hamarosan elvonul. Sokan. Nagyon sokan.

Loor hangosan felnevetett, mintegy gúnyolva a tornyokban lakók örömét. Rájött, hogy a nevetés és a sírás nem is annyira különbözik egymástól. Elhatározta, hogy saját szemével nézi végig, amint az emberek tudomására jut az, amit ő már tud.

Azután mind meghalnak a vírustól, aminek az ellenszerét én megsemmisítem.